Nagy-nagy köszönet a sok segítségért Ferinek, Zolinak, Miklósnak, Péternek, Andrisnak (érkezési sorrendben), hogy ezt az egy hete még lakható kis fészket sikerült teljesen kiforgatni házi mivoltából. Eddig tulajdonképp semmi építő jellegűt nem csináltunk: lebontottunk három falat, felszedtük a padlót, feltöltöttük az emésztőket, megszüntettük a vízellátást és a fűtést és kikötöttük az áramot. A héten még disztroj, de nemsokára jönnek a szakik...

És azoknak, akik reklamáltak, hogy Na jó-jó, volt már sufni, gyümölcs, környezet, de hol a ház... hát azok most nagyon figyeljenek, mert nemsokára jön a Cicás Játék.

A telek végében van ez a pofás kis épület. Elsőre nem sikerült kinyitni, meg már sötét is volt, majd holnap...

Nemrég olvastam ezt a könyvet. Egyszerű, vidám, feszültségmentes felnőttmese, de a hatása tisztább pillanatokban jól érzékelhető. Előtte, utána, micsoda különbség! Csak leülök a kertben az évek óta gondozatlan almafa, dió, szőlő közé és nem történik semmi. És mégis.

Jövő héten elvileg átadás-átvétel, addig is folytatjuk a kicsit tágabb környezet feltárását. Múltkor az M5-ön jöttem haza, és útközben találtam egy tavat. Horgásztó, de van tűzrakóhely, játszótér is és ha szépen kéred, adnak sört meg talán ropit.

De ez csak egy kis tó, és van mellette egy másik nagy-nagy tó.

Üdv!

Lassan bizonyossá válik, hogy a Kassai u. 7-ből a 13-ba költözünk, ami láthatóan nagy előrelépés. Egyenlőre, ha arra sétálunk, még csak a kerítésen bekukucskálva nézelődhetünk, úgyhogy addig is pár kép az utcáról, erdőről, vasútállomásról, satöbbi.